Házasság - párkapcsolat

Szerepek és szerepkonfliktusok a párkapcsolatban

Könnyű volt a régieknek! Nekik nem kellett sokat gondolkodni az identitásukról, a szerepükről, az életben betöltendő feladataikról. Az ember dolgozott, az asszony otthon volt. Mindenkinek megvolt a maga fenségterülete, a maga birodalma és tudta, hogy az csak rá tartozik. A szerep, az identitás egy életen át elkísért. A mi időnkre azonban teljesen megváltozott a helyzet. Mi a szabadságunk rabságában szenvedünk. Annyi lehetőség áll előttünk, hogy az már szinte félelmet keltő. Nem kötnek már bennünket a hagyományos konvenciók sem a kenyérkereső munkánkat, sem pedig az otthoni feladatmegosztást illetően.

Egyéni szerepeink Mindannyiunknak életfogytiglani feladatává vált, hogy megtalálja a helyét ebben a világban, megfogalmazza magának az identitását, megvilágosodjon előtte, hogy kicsoda is ő valójában. A mi életpályánk már nem olyan egyenes és kiszámítható, mint a régi embereké.

Mi egy életen át tanulunk és egy életen át alkalmazkodunk az új körülményekhez. És amikor ezt mondom, akkor pontosan tudom, miről beszélek. Az általános iskola után elektrotechnikusi képesítést szereztem, majd egy új irányba indultam el és teológiai főiskolát végeztem. Ezután jött az egyetem, ahol vallástudományokból szereztem diplomát, majd pedig szociális viselkedéstudományokat tanultam. Közben volt hat munkahelyem és három országban éltem, az egyikben kétszer is.

Életem elmúlt harminc évében tizennégy lakásban laktam és csak reménykedni tudok abban, hogy a mostani lakóhelyem hosszú távú lesz. Lehet, hogy az én életpályám egy kissé szélsőséges és önnek nem kellett ennyi mindenen végigmennie ahhoz, hogy odáig jusson, ahol most van. De egy dolog mindenképp közös bennünk: a legállandóbb dolog az életünkben a változás. Ebben a sok változásban meg kell találnunk azt, hogy kik is vagyunk mi valójában, akarunk-e azok lenni, akik vagyunk, vagy milyenek szeretnénk lenni ehelyett. Ebben a törekvésben alakul ki nagyon sok emberben az, amit a szakemberek "patchwork-identitásnak" neveznek. Mindenből egy kicsit, majd összeáll egy egységes kép. Egy kicsit Mel Gibson hűvös vagányságából, egy kicsit Brad Pitt sármjából, egy kicsit Julia Roberts szépségéből.
Ez csak az identitás, erre még jön az a rengeteg szerep, amit az életben be kell töltenünk. Ha csak magamra nézek, annyi elvárást látok felém irányulni, amit ép ésszel képtelenség betölteni. Szeretnék egy emberként jó férj, jó apa, jó gyermek, jó alkalmazott, jó előadó, jó író, jó állampolgár, jó keresztény, jó barát, jó szomszéd és még nagyon sok minden más lenni. Természetesen mindenben a lehető legjobb. És ezzel biztosan ön is ugyanígy van. Mindenki elvárásokat támaszt felénk nekünk pedig az a dolgunk, hogy ennek a rengeteg elvárásnak maximálisan eleget tegyünk. Az alábbi ábra bemutat egy kis szeletét annak, hogy hányan, hányféleképpen próbálnak széttépni bennünket:

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne kerüljünk szembe azokkal, akik igényeket támasztanak felénk, ugyanakkor nekünk se kelljen szétszakadnunk, vagy ellentmondásba kerülnünk a saját értékrendünkkel? Két lépés segíthet bennünket ebben a folyamatban:

1. Szerepeink fontossági sorrendjének meghatározása.

Az első lépés egy belső folyamat, amely a gondolatainkban zajlik le és amelynek végén ki kell derülnie számunkra, hogy milyen szerepeink vannak és mi magunk hogyan rangsoroljuk őket. Ennek átgondolásához érdemes időt szakítania arra, hogy egy papírlapra felsorolja az összes szerepét, amelyet jelenleg be kell töltenie. Ha elkészült a listával, akkor állítsa a szerepeit fontossági sorrendbe, hogy bármikor maga előtt láthassa a prioritást.

Ha van egy autóm, amit szeretnék eladni egy millió forintért, akkor az apróhirdetésben 1.200.000,- forintot fogok megjelentetni. Ha találok valakit, aki alkudozás nélkül megadja érte a kiírt összeget, akkor dörzsölhetem a tenyeremet, mert kétszázezerrel többet kaptam, mint amire számítottam.

Ha a vevő nem adja be olyan könnyen a derekát és lealkudja az árát egy millióra, akkor is megkaptam, amit eredetileg szerettem volna, a vevő pedig boldog lesz, hogy megspórolt kétszázezer forintot. Ugyanezt teszik velünk általában azok is, akikkel a szerepeink összekötnek bennünket. Úgy fogalmazzák meg az elvárásainkat, hogy a valós igényeiknél többet kérnek tőlünk, ha tehát alkut kötünk velük, még mindig megkapják azt amit eredetileg szerettek volna.

Közös szerepeink

Miután az életvitelünk, az anyagi lehetőségeink, a kultúránk, gyakorlatilag az egész világunk ennyire megváltozott, a házastársak szerepeivel és a háztartási feladatok megosztásával kapcsolatos sztereotípiákat is újra kell gondolnunk. A mai házasság már nem úgy működik, hogy a ház ura este hazamegy munkájából, a "fehérnép" pedig odateszi a papucsot a lába elé, szájába adja a pipáját és elé teszi a sörét. A mai ember jelszavai: azonos jogok, egyenlő esélyek, egyforma bérek és ugyanolyan munkaidő. Hogyan osszuk el tehát egy ilyen világban az otthoni feladatokat? Hogyan kezeljük azokat a szerepeinket, amelyek a párkapcsolatunkat is érintik?
Sokan úgy indulnak neki, hogy az összeköltözés napján megegyeznek, mindent fele-fele arányban fognak végezni. Egyik nap az egyik mosogat, másik nap a másik. Egyszer az egyik viszi ki a szemetet, máskor a másik. Egyszer az egyik vasal, máskor a másik. Így volt ez Dorottyánál és Gézánál is. Hellyel-közzel működött is a dolog úgy két hétig, utána azonban elérkezettnek látták az időt ahhoz, hogy újragondolják a megállapodásukat. Dorottya ugyanis szenvedélyes szakács, ezért nagyon éles kontraszt tátongott kettőjük főztje között. Ráadásul Géza kosztjával nem csak az volt a baj, hogy ehetetlen volt, hanem ilyenkor mindig ki kellett találni valamilyen "B" menüt is, és ezzel rengeteg időt és pénzt dobtak ki az ablakon. Emellett Dorottya nem szeretett porszívózni, ami viszont Gézának kifejezetten jól állt. A megoldás ezek után kézen fekvő volt: nem fifty-fifty, hanem munkánként 60-40%, 80-20% vagy éppen 100-0%. Ez az új feladatmegosztás már nagyszerűen működött, mert figyelembe vette az egyéni képességeiket és kívánságaikat, így mindenkire azokból a feladatokból jutott több, amelyeket jól, illetve szívesen csinál. Ezek után már csak arra kellett vigyázniuk, hogy az elosztott feladatok mennyisége egyensúlyban legyen.
Nincsenek tehát egyetemesen eldöntött szabályok arra vonatkozóan, hogy egy háztartásban kinek mi a feladata. Egy házasság nem csak úgy működhet, hogy a férfi mindent megjavít, a feleség pedig mos, főz, takarít. Az a mérvadó, hogy a feladatok arányosan legyenek elosztva, és mindkét fél elégedett legyen az elosztással.

Mihalec Gábor

INFO:

Mihalec Gábor, "Tisztázzuk a szereposztást!

Szerepek és szerepkonfliktusok a kapcsolatban"

Ideál, 2005/10, 10-11.

.