A hit megélése

Pozitív gondolkodás a Bibliában

A pozitív, vagy optimista gondolkodás egy életfelfogás, amely mindent a lehető legjobb oldaláról néz, és amely határozottan igent mond az életre. Az optimista, vagy pozitívan gondolkodó ember mindig a dolgok jó oldalát nézi és ezt a szemléletét a jövőre is kivetíti. Elvárásai vannak a jövő iránt, határozott célokat fogalmaz meg magának és a jelenben úgy él, hogy a céljait biztosan elérhesse. Olyan tisztán látja maga előtt a céljait, mintha azok már be is teljesedtek volna és ez tartást ad számára a jelen útvesztői között. És ha pozitív gondolkodás alatt valami ilyesmit értünk, akkor máris ahhoz a fogalomhoz értünk, amit a Biblia hitnek nevez. A Szentírás a hitet a következő szavakkal definiálja: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11,1) A hit tehát olyan életfelfogás, amely túllát a jelenen, és túllát az érzékelhető valóságon. Ez a túllátás pedig segít a jelen és az érzékelhető valóság problémáinak, kihívásainak, feladatainak megoldásában. Tartást ad, amely révén több erőt, életkedvet és kreativitást szabadíthatunk fel magunkban. Hogy ez az életfelfogás mit jelent a mindennapok szintjén, azt a rendelkezésre álló idő alatt talán néhány ellentétpár felvázolásával lehet a legjobban szemléltetni.

1. Sarokba szorított nyuszi kontra vitéz szabócska

Úgy is felvezethetném ezt a pontot, hogy mi a közös a Bibliában és a Grimm fivérek legszebb meséiben? Mindkettő olyan történeteket hagyott ránk, amelyekben a kicsik, esélytelenek és gyengék legyőzik a nagyokat, erőseket és látszólag legyőzhetetleneket. Jancsi és Juliska; A brémai muzsikusok; Eszter királynő története, aki egy elnyomott kisebbség gyermekeként lett kora legnagyobb uralkodójának a felesége, hogy megmentse a népét a pusztulástól; Mózes, aki egyedül szembeszállt az egyiptomi Fáraóval és annak hadseregével, és kivezette Izraelt a négyszáz éves rabságból; a három héber rabszolgafiú Nebukadneccár babiloni király udvarában, akiknek a hitük védelmében volt bátorságuk szembeszállni a király parancsával és csodaszerű szabadulással menekültek meg a tüzes kemencéből… Tipikus történetek, amelyekben az esélytelennek látszó az ügyessége, a bátorsága, a tisztánlátása és olykor egy kis természetfeletti rásegítés révén győztesként kerül ki. A hasonló vonások mellett természetesen két markáns különbséget is megfigyelhetünk: Kitalált mesék helyett a Biblia régészetileg sokszorosan igazolt történelmi dokumentumokat tár elénk; tündérek, varázslók és rendkívüli képességek helyett pedig Isten beavatkozása segíti a főhőst a győzelemhez.

2. Elégedetlenség kontra hálaadás

Kevés olyan dolog van, amely annyira behatárolja a gondolkodást és olyan mértékben elszívja a kreativitást, mint az állandó elégedetlenség, zsörtölődés és morgolódás. A Biblia ezt a jelenséget is jól ismeri, ezért sok helyen tudatosan nevel a hálaadás lelkületének kifejlesztésére: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Tim. 6,6-9) Vagy ott van a kenyérszaporítás csodájának klasszikus története (Mk. 6,32-44), amikor Jézus öt kenyérből és két halból jóllakat egy 5000 férfiból és azok családtagjaiból álló tömeget. A történet kulcsa az a fél mondat, amely megemlíti, hogy Jézus hálát ad azért a lehetetlenül kevésért, amivel rendelkezik és ezután történik meg a csoda. Az étkezés után 12 kosárra való maradékot szednek össze.

3. Kesergés kontra tudatos öröm minden élethelyzetben

A hálaadás ikertestvéreként jelenik meg az öröm, mint a pozitív gondolkodás bibliai vázlatának harmadik eleme. A bibliai példák arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy az öröm nem csupán a külső körülmények függvénye, hanem egy belső alapmagatartás, amely kritikus helyzetekben is rendelkezésünkre áll. Közismert, hogy vidám hangulatban sokkal szélesebb a látószögünk, kreatívabb a gondolkodásunk, erősebb a motivációnk, mint elkenődött, szomorú állapotban. Ezért bátorít a Szentírás arra, hogy nehéz helyzetekben is keressük tudatosan azokat a dolgokat, amelyek pozitív érzelmeket keltenek bennünk. Nagyon jó példája ennek az életfelfogásnak Pál apostol, aki a börtönben, láncra verve írja meg legvidámabb, legoptimistább írását, amelyet Filippi levélként, vagy az öröm leveleként ismerünk.

4. Problémaközpontú gondolkodás kontra problémamegoldó gondolkodás

A Biblia reménytelenül optimista szemléletmódját talán egyetlen írása sem domborítja ki olyan szembetűnően és közkedvelten, mint Dávid és Góliát története. Valamikor Kr. e. 1000 körül járunk. Izrael és Filisztea seregei Szókó völgyében vertek tábort, hogy megütközzenek egymással. Ahogy a két tábor készülődött a harcra, egy hatalmas nagy darab férfi, lépett ki a filiszteus seregből a következő szavakkal: „Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk… Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!” (1Sám. 17,8-10). Mindenki megijed, a izraeli sereg demoralizáltsága a tetőfokra hág. Góliát negyven napon át minden reggel és este megismétli a szónoklatát. Nyílván azért, mert van aki hallgassa. Az emberek többsége szereti a problémákat melengetni a fejében, ahelyett hogy a megoldást keresné. A király megígéri, hogy aki legyőzi Góliátot, ahhoz hozzáadja a lányát, komoly pénzösszeget ad neki, és örök adómentességet garantál az egész rokonságának. Mégsem mer senki jelentkezni, mert mindenki csak az óriásra gondol. Mígnem megjelenik a táborban Dávid, a betlehemi pásztorfiú, akit az apja azért küld a frontra, hogy hírt vigyen a seregben szolgáló fivéreiről. Amikor meghallja ezt a dolgot, elhatározza, hogy ő kihívja a harcedzett óriást. A bátyjai nevetségessé teszik, mindent elkövetnek, hogy visszatartsák, de minden igyekezetük kudarcba fullad. Az Isten segítségébe vetett bizalom, a nemzeti büszkeség helyreállítása és a jutalom képe olyan erővel lebeg a szeme előtt, hogy még a király sem tudja visszatartani. Elmegy a közeli patakhoz, kiválaszt öt kavicsot, majd párbajra hívja Góliátot. A történet végét jól ismerjük: a pásztorfiú megpörgette a parittyáját és úgy homlokon találta az óriást, hogy az holtan rogyott a földre. Hogy lehet legyőzni az óriást? Hogyan győzhetjük le mi is életünk kisebb és nagyobb óriásait? Itt van Dávid receptje: - Ne az óriásra figyelj, hanem a hercegnőre! - Ne engedd, hogy elvegyék az álmaidat! - Indulj el azzal, amid van és higgy Isten erejében!

5. Feketelátás kontra színes, részletesen kidolgozott jövőkép

Az életben nagyon sok negatív hatás ér bennünket. A gazdaság, a politika, a magánéletünk újra és újra olyan helyzeteket produkál, amelyek elbizonytalanítanak, és félelmet táplálnak bennünk a jövő iránt. Ezért aztán a legtöbb ember nem is tűz komolyabb célokat maga elé, csak hagyja, hogy sodorja az élet, mások pedig félelemmel, aggódva tekintenek a holnap felé. A Biblia ebben a kérdésben is példát akar adni. Részletesen kidolgozott, nagyon pozitív és az ember számára is elérhető jövőképet fest, valamint megmutatja az utat is, amelyen ez a jövőbeni cél elérhetővé válik. Ezzel két olyan dologra is nevel bennünket, amelyet a pozitív gondolkodás összefüggésében fontos tudnunk: - Csak azokat a célokat érhetjük el az életben, amelyeket ki is tűztünk magunk elé. - Amit az életben elérünk, az csak olyan magas lehet (de általában egy kicsivel alacsonyabb) mint a célunk, amelyet magunk elé tűztünk. Áttekintettünk öt kategóriát, amelyet kiolvashatunk a Bibliából a pozitív gondolkodás összefüggésében. Miért jegyezte fel a Biblia mindezeket a történeteket, leveleket, tanácsokat, amelyeknek sokszor semmilyen vallási céljuk nincsen? Saját bevallása szerint: „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róm. 15,4) A pozitív gondolkodás tehát tanulható, és megtanulásában a Biblia is szolgálhat forrásként.

Mihalec Gábor

VÁLASSZON AZ ALÁBBI MENÜPONTOKBÓL:

» A hit megélése

» Család - gyerekek

» Emberi kapcsolatok

» Házasság - párkapcsolat

» Igehirdetések - előadások

» Lelki egészség