|
Emberi kapcsolatok
Miért vagyok egyedül?
Egy szerelmes pár sétál a parkban kézen fogva. A lépéseik összehangoltak, a tekintetük melegséget, örömöt, lelkesedést sugároz.
Egy romantikus film a moziban. Körülötted minden irányban egymás felé hajló párok. Vannak, akiknek kezei összefonódnak egymással a két ülés között, mások kezei a pattogatott kukoricás dobozban találkoznak egymással.
Úgy érzed, te vagy az egyetlen ember ezen a világon, aki egydül sétál a parkban és a moziban csak a saját kezét szorongathatja? Te vagy az egyetlen, aki kis dobozban kéri popcornt, mert egymagadnak az is elég? Azon töprengsz - és ez így az ünnepek tájékán különösen gyötrő kérdéssé válhat - hogy miért nem barátkozik veled senki, miért nincs egy társad, akibe belekapaszkodhatnál, aki megértene, akit szerethetnél?
Az alábbiakban ennek a gyötrő kérdésnek az átgondolásához szeretnék néhány impulzust nyújtani.
Korábbi fel nem dolgozott csalódások
Sokan azért nem mernek új kapcsolatokba bocsátkozni, mert a múltban megsütötték a szájukat. Talán mindent feltettek egy lapra (fiúra vagy lányra), aztán éppen ez az egy lap nem jött be. Becsapták, kihasználták, megalázták őket és azóta mindig bekapcsol a vészvillogó a fejükben, amikor valaki gyengéd érzelmekkel fordul feléjük.
Ezek az érzések nem indokolatlanok, ugyanakor meg kell tanulni feldolgozni őket és a múlt hibáiból értelmes következtetéseket levonva tovább haladni az életúton. Az értelmes következtetés tehát nem azt jelenti, hogy ha egyszer egy lány becsapott, akor minden nőt álnok csalónak bélyegzek, hanem gondosan odafigyelek minden jelre, amely arra figyelmeztethet, hogy baj van az illető megbízhatóságával.
Az életben elkerülhetetlen, hogy csalódások és kellemetlen helyzetek érjenek bennünket. Egy érett embernek azonban fel kell tudnia dolgozni ezeket, és mernie kell új esélyt adni az életnek. Ha így tudunk ezekhez az eseményekhez viszonyulni, akkor növekedési és érési folyamatunk egy-egy fontos állomásává válhatnak.
|
|
Az emberektől való elzárkózás
Vannak keresztény emberek akik a hit és az Isten iránti hűség fokmérőjeként tekintik, hogy mennyire tudják magukat kivonni mások társaságából és milyen sokáig bírják ki, anélkül, hogy másokkal kapcsolatba lépnének. Ez az álszent magatartás azután odavezet, hogy az illető elveszíti azokat a készségeket, amelyekre egy kapcsolat kiépítéséhz szüksége volna. Egy példa talán segíthet megérteni, hogy mire is gondolok: Gergő olyan hívő családban nőtt fel, amely sok tekintetben merevnek mondható. A családnak nincs tévéje, a szülők pedig szigorúan elenőrzik, hogy 17 éves fiuk milyen könyveket olvas, illetve milyen zenét hallgat. Mivel a ház falain kívül mindenhol csak bűnös kísértések leskelődnek, várva az alkalmat, hogy végleg eltántorítsák a jó útról, Gergő az iskolán kívüli idejének legnagyobb részét otthon tölti. Ezen a háttéren pedig egyáltalán nem meglepő, hogy az egyébként kommunikatív és életvidám gyermekként felnőtt fiú zavarba jön és nem tudja, mit kezdjen magával, amikor egy lány megszólítja. Meggyőződésem, hogy az ilyen fajta vallásosság, amely elszigeteltté és magányossá tesz, amely mindenkiben az ellenség potenciális ügynökét keresi, sokkal több kárt okoz a személyiségfejlődésben, mint amenyi előnyt nyújt az erkölcsi tisztaság megőrzésében. Legyen itt Jézus kérése a vezérelvünk: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn. 17,15) Az erkölcsi tisztaság megőrzésének útja nem az emberektől való elzárkózás, hanem a társadalmi életben való tudatos és felelős részvétel.
Önértékelési problémák
Végül olyanok is vannak, akiket önértékelési problémáik gátolnak meg abban, hogy a másik nemhez közeledni merjenek. "Egy ilyen palival mint én úgysem állna le." "Nálam sokkal szebb lányt is találhat magának." "Ugyan mit tudnék én nyújtani neki?" - Ilyen kifogásokkal szoktak mentegetőzni azok, akik túl csúnyának, túl butának, túl hallgatagnak, vagy éppen túl csórónak tartják magukat ahhoz, hogy őket valaha is megszerethesse valaki.
Az ilyen emberek számára nagyon fontos tudni, hogy ezek az akadályok csak az ő fejükben léteznek. A felsorolt kifogások ugyanis nem a másik embert gátolják, hanem jómagukat. A másik embernek a legtöbb esetben eszébe sem jutnának azok a kifogások, amelyeket az önértékelési problémákkal küszködők felhoznak egy kapcsolat akadályaként. Éppen ezért ott belül, az érintett fejében kell rendbetenni a dolgokat. Az alábbi gyakorlat sokat segíthet ebben:
Fogj egy papírlapot és fekvő helyzetben tedd magad elé. Egy piros tollal válaszd el három egyenlő méretű hasábra. Az első hasáb tetejére írd fel: "Ezt mondom magamról", majd oszd egy kék tollal további két hasábra. A bal oldali hasábba írd be az összes jó dolgot, ami önmagaddal kapcsolatosan eszedbe jut. Írj fel minden olyan dolgot, ami jó benned. Lehetnek ezek külső tulajdonságok, belső erények, valamilyen hasznos képességek és még sok minden más. A jobb oldali hasábba írd be azokat a dolgokat, amelyeket nem annyire szeretsz magadban. Most következik a piros színnel elválasztott második hasáb. Erre írd fel: "Ezt mondják rólam mások". Az előzőhöz hasonlóan ezt is válaszd két részre és írd be a jó és kevésbé jó dolgokat, amiket mások (szülők, rokonok, tanárok, barátok, stb.) mondanak rólak. Végül pedig a harmadik hasáb. Ennek felirata: "Ezt mondja rólam Isten". Próbálj meg olyan bibliai szövegekat találni, amelyek azt mutatják meg, hogy Isten miként gondolkodik rólunk, emberekről. Ezekből is írd fel a jókat, illetve kevésbé jókat az első két oszlop mintájára.
Meg fogod látni, hogy sokkal több pozitív tulajdonság fog összegyűlni, mint ahány negatív képet dédelgettél eddig magadról. Ez segíthet reálisan felmérni a képességeidet és a lehetőségeidet, amikor meglátsz egy számodra szimpatikus embert és szeretnél közelebbi kapcsolatba lépni vele.
Mihalec Gábor
|